A Székely himnusz története

Csanády György a székely egyetemi hallgatók összetartozás-tudatának megerősítése érdekében 1921-ben ceremóniát állított össze Nagyáldozat címen. A szertartás forgatókönyve négy dalszöveget is tartalmazott, ezeket Mihalik Kálmán zenésítette meg. Az egyiket, amely eredetileg a Kántáté címet viselte, idővel országszerte megismerték – ez vált később a Székely himnusszá.

1940. augusztus 30-án megszületett a második bécsi döntés, amelynek értelmében Észak-Erdély és a Székelyföld visszatérhetett hazánkhoz. A magyar honvédséget Honvédségünket ünnepségek sorával köszöntötte az ottani lakosság, ahol a résztvevők a Székely himnuszt is énekelték. A rádióközvetítések révén milliók ismerték meg a dallamot és a szöveget, Csanády pedig még ebben az évben kiadta a Székely himnusz kottáját és A májusi Nagyáldozat című könyvét.

1944–45-ben a szovjet megszállás és a kommunisták hatalomra kerülése után a Székely himnuszt „szellemi fogságba” zárták: 1946 után mind Magyarországon, mind Romániában felkerült a tiltott énekek listájára, és csak illegális úton terjeszthették. 1989-ben mindkét országban összeomlott a kommunizmus, egyúttal pedig a Székely himnusz is kiszabadult “fogságából”.

A tárlat a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállításának utazó tablóváltozata. Az eredeti, műtárgyakkal kiegészített kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban májusban zárult be, az utazó változat pedig ezt követően először Székelyudvarhelyen nyílt meg, majd Székelykeresztúron és Sepsiszentgyörgyön, jelenleg pedig Csíkszeredában látható.

A kiállítás a Székely himnusz keletkezésének történetét, történelmi és kulturális hátterét, valamint közösségi jelentőségét mutatja be. Külön figyelmet fordít Csanády György szövegíró és Mihalik Kálmán zeneszerző életére, valamint azokra a történelmi eseményekre, amelyek során a mű fokozatosan a székely közösség egyik legfontosabb jelképévé vált.

A tárlat 2026. december 31-ig látogatható a Mikó-vár udvarán.