Dr. Balázs Lajos: Gyermek nélkül nem érünk semmit

A bemutatásra szánt és elolvasásra ajánlott kiskönyv címe kijelentő-tagadó mondat. Népünk demográfiai helyzetére, ebből adódóan egzisztenciális távlatára figyelmeztet. 

A ,,gyermekcsinálás” lelki, szellemi, gyakorlati példáival teszi meggyőzővé a székely magyarság, sajátosan egy nagy faluközösség, Csíkszentdomokos lakosságának példás gyermekszeretetét, küzdelmét, leleményességét a szülés és gyermekakarás számtalan, általa kimunkált, kipróbált, keresett, maga szerzett ismeretével, tudományával, leleményével. 

A csíkszentdomokosiak tudása, lelkisége nem hadakozik azzal, hogy miért nem kell, vagy alig kell a gyermek, a hányaveti nemet vallók aggasztó, Európa hagyományait erodáló szemléletek okán. Ellenkezőleg, az egzisztenciális szükségletek harmonizálása, a humánerőforrások biztosítása látható és fedezhető fel itt. A domokosiak a népben, nemzetben gondolkodás cselekvésre való konvertálásával vannak elfoglalva. Látszatra ellentmond a mesék képletének. Erre a válasz az, hogy a mese a vágy költészete, ezért hiányzik belőle a halál. De a harmadik fiú otthonról való elmenetelének realizmusa, itthon maradása, visszatérése nem. 

Csíkszentdomokos nem egyedi példa. Hétezren vannak. Ugyanezek az elvek érvényesülnek a családalapítás terén. Vallják és követik a mindennapi létükben, hogy a gyermek családhitelesítő, legitimizáló tényező. „Ha gyermek nem lett, akkor azt mondják, hogy ,»család nincs, csak a feleségemmel ketten vagyunk, met nem lett gyermekünk«.” Ha pedig lett, és az első fiú lett, ,,a nagytátája nevire keresztelték”.