chevron_right
Helyi hivatalos közlöny

Keresztút történelmi műemlékegyüttes

Szalvator04

placeKis-Somlyó övezet

A műemlék adatai

Kód: HR-II-a-A-12720

 

A Keresztút történelmi műemlékegyüttes, LMI kódja HR-II-a-A-12720, a következő épületek alkotják:

 

•    A római katolikus Szent Antal-kápolna – LMI kódja HR-II-m-A-12720.01

•    A Passió római katolikus kápolna – LMI kód: HR-II-m-A-12720.02

•    A Salvator kápolna – LMI kód: HR-II-m-A-12720.03.

 

A római katolikus Szent Antal-kápolna

A Kissomlyó-hegy déli oldalán álló, Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt barokk kápolna Csíksomlyó egyik legmeghittebb és legjelentősebb kegyhelye. A ma látható épület egy 17. századi, kisméretű kápolna átépítésével jött létre, amelynek keletkezését a hagyomány az 1661-es török-tatár pusztításhoz köti.

A legenda szerint egy ferences laikus testvér a hegy erdejében menekült meg a kolostort és a templomot felégető hadak elől. Társai sorsát látva fogadalmat tett Szent Antalnak: ha életben marad, saját kezűleg emel kápolnát a tiszteletére. Megmenekülése után valóban felépítette a kápolna elődjét. Bár a testvér személye nem teljesen bizonyos, egy 1775-ös átépítés során előkerült, 1673-as évszámot viselő feliratos tégla hitelesen igazolja a kápolna korai létét.

A 18. század folyamán Szent Antal tisztelete egyre nagyobb tömegeket vonzott. A csíksomlyói gimnázium diákjai, majd a környező falvak lakói is rendszeresen zarándokoltak ide, különösen a kilencedek idején. A növekvő hívősereg miatt a kápolnát 1750-ben kibővítették, majd 1773–1775 között teljesen átépítették, ekkor nyerte el mai formáját. Az újjáépült kápolnát 1776-ban szentelték fel.

Az épület egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel rendelkezik, nyugati oldalán kis huszártoronnyal. Barokk jellegét félköríves ablakai, egyszerű, mégis harmonikus homlokzata és visszafogott díszítése hangsúlyozza. Belső tere letisztult: fiókos dongaboltozat fedi, a hajót diadalív választja el a szentélytől. A karzat, a szószék és az egyszerű berendezés a vidéki barokk kegyhelyek bensőséges hangulatát idézi.

A kápolna berendezésének központi eleme a barokk oltárkép, amely Páduai Szent Antalt ábrázolja a gyermek Jézussal, valamint egy feszület és egy 1942-ben készült Szent Antal-szobor. A toronyban két harang található, közülük az egyik 1682-ből származik.

A kápolnát a 19–20. század folyamán többször felújították, legutóbb 2008-ban. Ma is élő zarándokhely, amely nemcsak történeti és művészeti értékei miatt jelentős, hanem a csíksomlyói vallásos hagyományok és közösségi emlékezet szerves részeként is.

 

A Passió római katolikus kápolna

A Szenvedő Jézus-kápolna egy egyszerű, nyitott kis fülke, amely csendes elmélyülésre hívja az erre járó zarándokokat. Nyugati falán olvasható latin felirat az állhatatos, megszakítás nélküli imádság fontosságára emlékeztet:

„Ezen a helyen szünet nélkül imádjátok az Urat, és könyörgéseitek nem lesznek hiábavalók.”

Orbán Balázs feljegyzései szerint a kápolnát Jézus megostorozásának tiszteletére, ismeretlen időpontban emelték. A kegyhely központi értéke a különleges szépségű, oszlophoz kötözött Krisztust ábrázoló szobor, amely 1810-ben készült. A térdelő alakban megformált Megváltó szenvedésének csendes méltósága erőteljes lelki üzenetet hordoz.

A szobor mögött egy vászonra festett, szintén a szenvedő Krisztust ábrázoló kép látható, míg a kápolnában egy régi koporsóban elhelyezve egy harmadik alkotás is megtekinthető: egy fából faragott Krisztus-szobor. A három ábrázolás együttese különleges, megrendítő atmoszférát teremt, amely évszázadok óta az imádság és az elmélkedés helyévé teszi a kápolnát.

 

A Salvator kápolna

A Kissomlyó hegyének felső, erdős részén megbúvó Salvator-kápolna, Krisztus színeváltozásának tiszteletére szentelve, Csíksomlyó egyik legkülönlegesebb középkori emléke. A források hiánya miatt pontos építési ideje nem ismert, de a kutatók egyetértenek abban, hogy a 15. század második felében emelhették. A hagyomány szerint a kápolna az 1456-os nándorfehérvári győzelem emlékére épült, amelyet Krisztus színeváltozásának napján, a Salvator nevének segítségül hívásával vívtak ki.

Az egyhajós, négyszögű szentéllyel rendelkező kápolnát a 17. század végén bővítették ki: kőlábakra állított, ácsolt fa előtér és kis huszártorony egészítette ki. A 19. század végén a faszerkezetű előépítményt elbontották, helyére pedig a ma is látható kő előteret emelték.

A kápolna belső terének legértékesebb eleme a 16 kazettából álló festett fa dongaboltozat, amely Erdélyben ritkaságszámba megy. A kazettákon szentek, apostolok, remeteszentek, valamint gazdag növényi ornamentika jelenik meg. A mennyezeten Mikes Kelemen háromszéki főkapitány és felesége, Kálnoki Zsuzsanna címere és monogramja is látható, akik a 17. században jelentős támogatói voltak a kápolna átalakításának. A festett mennyezet a csíksomlyói kegytemplom egykori mennyezetével áll rokonságban, és a térség egyik legértékesebb faszerkezetű templombelsője.

A főoltár 1679-ben készült, és különleges átmenetet képez a középkori szárnyasoltárok és a korai barokk oltártípusok között. Központi tábláján a Fájdalmas Krisztus-ábrázolás látható, oldalán Szent János és Szent Katalin alakjaival. A déli mellékoltár barokk formavilágú, Ecce Homo-ábrázolással, míg az északi mellékoltár egy késő-reneszánsz stílusú Lorettói Szűz-képet őriz. A hajó északi oldalán egy kis szárnyas oltár mutatja be Krisztus színeváltozásának jelenetét.

A Salvator-kápolna gazdag, egyedi fa berendezésével és középkori eredetével az erdélyi művészet kiemelkedő emlékei közé tartozik. A Csíksomlyóra érkező zarándokok évszázadok óta szent helyként tisztelik, ahol a természeti környezet és a művészeti örökség különleges harmóniában találkozik.

 

Válogatott irodalom

P. Benedek Fidél: Csíksomlyó. Tanulmányok. Kolozsvár, 2000.

Babós Imre-Entz Géza: A csíksomlyói Salvator kápolna. In: Műemlékvédelem, 1986, XXX. évf. 2 szám. 112-117.

Lángi József-Mihály Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések. 2. Budapest, 2004. 19-21.

P. Boros Fortunát: Csíksomlyó, a kegyhely. Csíkszereda, 1994.

Vofkori György: Csíkszereda és Csíksomlyó képes története. Békéscsaba, 2007.